Fogadják szeretettel bemutatkozását
Kedves olvasó!
A líceumi éveim első irodalom óráján a tanárnőtől azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk egy esszét, melynek címe: ,,ki vagyok én?’’
Egy oldalas eszmefuttatás végén arra a következtetésre jutottam, hogy Isten gyermeke vagyok.
E bemutatkozó sorokat írva mosolygok magamban, hogy újabb nagy változás előtt állva ugyanazzal a kérdéssel találom szembe magam. Mintha Isten ragaszkodna ahhoz, hogy egy nagy feladat előtt megálljunk, magunka nézzünk és rendezzük sorainkat.
Erdélyben, Kolozsváron születtem és Szamosújváron nőttem fel. A kisváros nyújtotta lehetőségeket igyekeztem kihasználni. Gyerekként jártam focizni, néptáncra, moziba! Azóta a sportnak a lelátókról lettem lelkes rajongója. A mozi meg a filmek világa pedig továbbra is ámulatba ejt.
Itthon nem volt tabu a hitről beszélni. A közös imák és istentisztelet látogatás elengedhetetlen része volt a családi életünknek. De Isten személyes elhívásával mégsem az otthon melegében, hanem egy Taizé-s zarándoklat során találkoztam. A megannyi nemzet, tucatnyi felekezet moraja között hallottam meg Isten engem megszólító hangját.
Ennek ellenére sokat vívódtam teológiai tanulmányaimat megelőzően, de hálás vagyok Istennek, hogy erre az útra vezetett. Ha kérdeznék, azért vagyok teológus, mert nem lehetek más.
Egyetemre kerülésem után egyenes út vezetett a kolozsvári egyetemi gyülekezetek közösségébe is, ahol megtapasztalhattam a testvéri közösség össztertartó, szeretetteljes, gondoskodó erejét. Nagyon jó lenne ezt határon túl is megélni, a testvérekkel együtt.
Végül, de nem utolsó sorban ki szeretném emelni, hogy friss házasként vágok neki az útnak. Feleségemet, Edinát egy debreceni Csillagponton ismertem meg, majd kértem meg a kezét ugyanezen az ifjúsági találkozón pár évvel később.
Ruhák, könyvek, elektronikai eszközök becsomagolva! Lelkesedéssel és buzgósággal feltöltekezve!
Az induláshoz, az úthoz és ottlétünkhöz már csak a mi és az önök imádsága hiányzik!
Testvéri szeretettel,
Kiss Dávid
