Új lelkész(nő) a Badeni Magyar Protestáns Gyülekezetben

Október elsejétől erősítést kapnak a Badeni Magyar Protestáns Gyülekezetek, 

Veress Anna idén végzett teológus személyében.


Bemutatkozása itt olvasható:

Veres Anna vagyok – és ez a név nem csak nektek lehet új, de nekem is, mert még csak alig két
hete vagyok így anyakönyvezve, hiszen mostanában mentem feleségül Veres Ábelhez, aki
annak ellenére, hogy csak nem régóta férj, máris nagyon jó ebben a szerepben.
Budapesten lakunk a Ráday utcában, Ábel eredetileg Mórról, én pedig Maglódról származom.
Huszonöt éves vagyok, de ez januárban valószínűleg változni fog. Egy testvérem van, akit
szintén Ábelnek hívnak. Édesapám középiskolai tanár Budapesten, édesanyám református
lelkész Maglódon. Az ő szülei is lelkipásztorok voltak, Szabó Mihály nagyapám tizenöt éven át
Belvárdgyula–Bóly–Babarc és hét falu, huszonöt éven át Mohács–Kölked és nyolc szórvány
lelkésze volt. (Az ő dédapja, a szépnagyapám, Árkosi és Szárazajtai Benkő János pedig 1840-től
negyven éven át Sepsiszentgyörgy mellett, Sepsimálnáson szolgált, ahol templomépítő
lelkipásztora volt a gyülekezetnek.)
Budapesten érettségiztem a Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán 2013-ban. A
harmadik középiskolai év nyarán történt, hogy Isten megajándékozott engem Önmagával:
Őbenne pedig ott rejlett a valóságnak egy olyan értelmessége és szépsége, aminek a békességét
tovább szerettem volna adni, és tovább szeretném adni ma is.
Így kerültem a következő évben a budapesti teológiára. A második év után egy ösztöndíj
keretén belül a világ minden tájáról érkezett keresztyénekkel tanulhattam együtt Rómában.
Hazaérkezve becsatlakoztam a BibliaProjekt – Magyarország elnevezésű vállalkozásba. A
BibliaProjekt könyvről könyvre, témáról témára haladva olyan videókat szeretne készíteni,
melyek közel hozzák a Biblia világát. (www.abibliaprojekt.hu) A hazai csapattal az eredeti angol
videók fordítását végezzük, én a nyelvtani és stilisztikai lektorálásért vagyok felelős. A negyedik
év végén ismerkedtem meg Ábellel, aki akkor még germanisztikát hallgatott a Károli
Bölcsészettudományi Karán, és mint kiderült, mindvégig a felettem lévő szobában lakott a
kollégiumban. Az utolsó év a gyakorlatról és a szakdolgozatról szólt, előbbit a gazdagréti
református gyülekezetben töltöttem, utóbbit pedig dogmatikai témából írtam: abba a titokba
nyerhettem betekintést, hogy hogyan alkot egy személyi létezőt Jézus Krisztusban a valóságos
Isten és a valóságos ember.
Idén kaptam diplomát, így első igazi szolgálati helyem a freiburgi, karlsruhei és mannheimi
magyar gyülekezetek lesznek. A szeptember végére halasztott vizsgák miatt október elején
érkezünk Németországba. Megismerkedésünkkor Ábel már felvételizni készült a Hittudományi
Karra, így időközben ő is teológus lett, és míg én a magyar nyelvű gyülekezetekben végzek majd
szolgálatot, addig ő ösztöndíjjal a heidelbergi teológián fog tanulni, de vasárnaponként
szeretnénk majd a mannheimi lakásunkból együtt menni az istentiszteletekre.
Hálás vagyok Istennek és a gyülekezeteknek, hogy már most az otthonosság érzetével
gondolhatunk az ottani testvérekre és alkalmakra, és kérem Isten Lelkét, hogy készítse elő a
szíveinket az Ő szavának a hirdetésére és meghallására egyaránt, hogy így legyen valódi
közösségünk egymással és Vele. Ahogy ezeket a sorokat írom, jégeső kezdett esni, és egy kedves
énekem utolsó versszaka jutott eszembe: „Mély a szívem békessége, mint a tengernek végtelen
kéksége, / Szélvész fölül zavarhatja, de az alját soha fel nem kavarja, / Mert sziklára
építettem, biztos alapra vetettem Istenben. / Jöhet szélvész, jeges eső, házamra pusztulás
többé már nem jő.” Várom, hogy együtt énekeljük. Áldás, békesség!

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük